Evi

Sziasztok!

Évi vagyok, 35 éves, 1 gyermekes anya, feleség, dolgozó nő és NŐ. Ebben a sorrendben. Most még.

Mióta  világ a világ, súlyproblémáim voltak. Hol több, hol kevesebb. Sosem voltam igazán vékony, sem kifejezetten sportos, de a gyermekem születéséig mondhatni harmóniában éltem önmagammal, illetve a testemmel. A kisfiam születése után azonban rettenetesen eldurvult a helyzet, a kilók nemhogy olvadtak volna le rólam, hanem éppen fordítva:  ragadtak rám az évek folyamán. Természetesen én is kipróbáltam az összes „csodás” diétát és módszert, ami csak létezett, vagy amiért vagyonokat ki lehetett fizetni  :)  És az sem segített, hogy a diétás könyveket tettem a párnám alá éjszakára…

Utólag már nekem is mindenki bátran elhiheti: ami ezekkel a módszerekkel lemegy, annak minimum a duplája jön vissza!!!

Másfél évvel ezelőtt úgy határoztam, hogy véget vetek a bohóckodásnak, mert tarthatatlan már az az állapot, ahogyan kinézek, és ami a legfontosabb: az is, ahogy ettől akkor lelkileg éreztem magam. Voltak még utolsó próbálkozásaim, hogy bebeszéljem magamnak : én így is sugárzom és úgyis minden belülről fakad, de a látvány, ami minden áldott nap a tükörben fogadott, végül győzött.

Először csak az étkezésemen igyekeztem változtatni, majd néhány hónappal később, amikor lassan (nagyon lassan :( ) elindultak a kilók lefelé, és élveztem a pozitív változásokat, akkor már egyre jobban éreztem, hogy a mozgást is be tudnám vállalni. Futással kezdtem, de a súlyfeleslegem még mindig nagyobb volt, mint a hozzáértésem, így néhány hónap után be kellett látnom, hogy elsőre nem biztos, hogy a megfelelő mozgásformát választottam.

Tél volt, és tennem kell valamit, nem várhattam meg, míg kitavaszodik, és mondjuk bicajra ülhetek. Hetekig őrlődtem, vacilláltam, gyűjtögettem a bátorságomat , aztán végül lemerészkedtem AZ edzőterembe. Az általános félelmek kb. 2 nap alatt elmúltak. Nem néztek ki a teremből, nem néztek rám úgy,mint egy UFÓ-ra. Sőőőt! Egy remek edző kezei közé kerültem, és a vezényletével szépen lassan elkezdődött az alakulásom. És tényleg, mint a  mesében: hétről hétre láttam, éreztem a változást magamon. Nemcsak a testemen, hanem a lelkemben is… És ez az, ami hihetetlenül motivál a mai napig is, természetesen azok mellett az elismerő szavak mellett, amit napi szinten kapok a környezetemből.

Most pedig, a Lifetilt Reality kezdetekor 20 kg-val vagyok kevesebb, mint másfél évvel ezelőtt, viszont jobban érzem magam a bőrömben, mint az elmúlt 10 évben bármikor.

Nagyon nagy elhatározás és elszántáság van bennem, és a LifeTilt segítségével szeretném befejezni, megkoronázni mindazt, amit elkezdtem. Szükségem van a LifeTilt csapatára, Tomi kendőzetlen véleményeire, noszogatására és de önzetlen támogatására! Legyen tehát ez a második időszámításom kezdete!!! :)

Sokakban felmerülhet (már eddig is felmerült) a kérdés, hogy miért csinálom ezt, mit várok a programtól. Hogy mit? Például a legelső mondatomban lévő sorrendet megváltoztatni erre: anya, NŐ, feleség és minden más csak ezután.

Pontosan tudom, hogy már 10 évvel ezelőtt rá kellett volna jönnöm ezekre a dolgokra! Akkor másképp gondolkodtam magammal, és még az is lehet, hogy a világgal kapcsolatban. És igen, úgy érzem, hogy ezt az időt elfecséreltem, amit nagyon sajnálok.  De most MOST van, és előttem az élet (40 felé közeledve a pedig legjobb éveim várnak még rám :) ) !

Viszont nekem is csak egy életem van, és tartozom magamnak és a családomnak annyival, hogy elégedetten, békében élek önmagammal, hiszen körülöttem is csak így lehet rend és béke!