Lilla

„Ó asszony! Édes asszony! Te vagy a férfi csillapítója, nélküled oktalan állatok vagyunk. Az angyalok a te szelídséged tükrözik, mit a mennyről hiszünk ott lakozik benned. Bámulatos erő, tisztaság, igazság örökkévaló öröm, és el nem múló szerelem. Az én számomra nincs lelkiélet, nincs szentség, nincs igazság a női nem nélkül.„

A női szépség a legszebb dolog ezen a földön és minden egyes alkalommal, amikor a női szépséget szeretném ábrázolni rá kell jöjjek, hogy nem vagyok hozzá elég, nem vagyok elég jó író ahhoz, hogy papírra vessem azokat a gondolataimat, érzelmeimet amit akkor érzek, amikor a női szépségre gondolok.

A női szépség egy adomány. Pont olyan adomány, mint a tehetség. Ha egy ember van olyan szerencsés hogy szépnek születik és ezt a szépségét saját maga csúfítja el, az a szememben pont akkora megbocsáthatatlan vétek mint az az ember, aki a tehetségét pazarolja el.

Lilla egy nagyon szép nő. A képeken keresztül lehet nem megy át, de Lilla pontosan az a csontig hatoló nő, aki mintegy prototípusa a női nemnek, természetesen az ezzel járó ösztönös szexuális energiával.

Amikor Lilla jelentkezését először futottam végig egészen ledöbbentem, ugyanis Lilla csatolt magáról 5 képet. Az első 4 képen abban a mostani, 73 kilós állapotában látható, míg az utolsó fényképen egy olyan fotót csatolt magáról, ahol 55 kiló volt.
Még szerencse, hogy nálam ilyen hosszú és vastag szálú szőnyeg van, mert úgy leesett  az állam egy odaillő bazmeg kiséretében, hogyha ezt a képet a fürdőszobában látom tuti eltörik az állam az eséstől a metlahiton.

Elképesztő. Elképesztő, hogy a súlyfelesleg mit képes művelni egy nő külsejével és bár Lilla esetében nem beszélhetünk radikális rondulásról a már említett született szépsége miatt, de más nők azért nem ilyen szerencsések.
Lilla lefogyasztásával pontosan azt fogom bemutatni, hogy egy nő mennyivel szebb, ha nem takarja a testét egy 6 centis hájréteg.

Úgyhogy éppen ideje lenne leszámolni a nőknek ezzel a Dove által köztudatba hozott kurva nagy bull shittel, hogy fogadd el magad mert elhízottan is gyönyörű vagy és fogadd el magad meg hasonló faszságok.

Az elfogadás szóról nem tudom kinek mi jut eszébe, de ha valakinek nem lenne az elfogadás szóval kapcsolatos prekoncepciója akkor segítek.

Elfogadni általában szörnyű dolgokat szokott az ember. Egy sorscsapást, egy halálesetet, egy betegséget, egy nem kívánt, változtathatatlan állapotot. Az elfogadás szóhoz egyetlen pozitív dolgot sem tudnék kötni és ha ez így van, márpedig így van, akkor ez miért lenne másképpen abban az életkörnyezetben, hogy elfogadod azt ahogyan kinézel. Az elfogadás feladást és beletörődést jelent. Azonban amin változtatni tudunk és mi mégis feladjuk és beletörünk, akkor az semmi más, mint a gyengeségeink beismerése egyfajta kapituláció, és fegyverletétel egy olyan ellenséggel szemben, aki valójában harcképtelen és nem valódi ellenfél.

Egy kövér nő sosem fogadhatja el magát. Sosem mondhatja azt, hogy „kösz gyerekek nekem jó így ahogy vagyok, elfogadtam magam.”

Nem mondhatja mert hazugság és én csak azt nem tudom, hogy ki a francot akar ezzel becsapni. Magadat úgysem tudod, aki meg csak egy kicsit is számít, azt meg úgysem lehet. Jelentéktelen senkiknek mondjuk simán lehet, de nekik játszani mélyen megvetendő és téged is minősít.

Lilla egy olyan nő, aki nem érzi jól magát a bőrében és nem hajlandó elfogadni magát, az „én így is jó vagyok” alapon. Változtatni akar a külsején, az önbecsülésén, az önbizalmán és mindenen, amivel elégedetlen az életben.

„Adjátok vissza asszonyainkat, adjatok vissza mindent, ami a szemnek oly szép és ékes, adjatok vissza mindent amitől szép ez az élet, adjátok vissza a női szépséget.”

Lilla programja a női szépségről fog szólni.